1.Székelyföld demitologizálása

Úgy éreztem, bevezetésképpen pár gondolatot erről is kell írnom, mert sajnos sokakban, így kezdetben bennem is- él(t) egy hamis kép Székelyföldről. Amikor Székelyföldet említik, az anyaországi és az erdélyi magyar szemei előtt egy egységes, magyarságtudatában, hagyományaiban, szokásában erős régió képe áll. Amikor ideköltöztünk a mezőségi Vicéről én is azt hittem, hogy Székelyföld egy külön világ, amit még nem fenyeget annyira az elrománosítás veszélye, mint a Mezőséget vagy a többi erdélyi magyar települést. Tévedtem. Székelyföldön belül is több térség található, melyek különböznek a népesség általános jellemvonásaiban is, gondolkodásban, valamint a földrajzi helyzetből adódó sajátosságokban is egymástól.

Mi általában a március 15-én ünneplőbe öltözött vonuló „székelyföldet” látjuk, a földjére, családjára és nemzetére büszke székely embert. Ennél azonban sokkal összetettebb és komplexebb helyzet áll fenn napjaink Székelyföldjén.

A fontosabb és egymástól kissé elhatárolódó régiók: Udvarhelyszék, Felcsík, Alcsík, Erdővidék, Háromszék .

Nemzetmegőrzési, hagyományápolási és gazdasági szempontból a legstabilabb Udvarhelyszék, majd ezt követi Csíkszereda és környéke, Erdővidék, majd Háromszék délkeleti része (Orbaiszék).

Szörcse Orbaiszéken fekszik. Megdöbbentem, amikor szembesültem a valós helyzettel. A csalódás után arra gondoltam, hogy mit tehetnénk azért, hogy valamilyen módon megakadályozzuk a térség szellemi-lelki hanyatlását és az „új honfoglalók” egyre erőszakosabb és kíméletlenebb térhódítását.

  1. Jelenlegi helyzetkép

a). Gazdasági helyzet

Háromszéket közigazgatásilag Kovászna megyével azonosíthatjuk. A többi, többségében magyarlakta megyékhez hasonlóan a költségvetésből a minimálist juttatja az állam, az infrastruktúrába nem fektetnek be, sajnos a helyi községközpontokra is a nagymértékű korrupció egyéni érdekek előtérbe helyezése jellemző. A polgármesterek ( Lmagyar!!!) nagy része kiskirályként uralkodik, a személyes meggazdagodást és érdekeket tartva szem előtt, nem riadva vissza a zsarolástól sem. A földviszonyok nagyrésze rendezetlen. A földek rendszerváltás utáni visszaszolgáltatásánál sok helyen ( pl. Szörcse is) nem vették figyelembe a birtokviszonyokat, sok földterület nem az azt megillető jogos tulajdonos kezébe került.

Másik ellenőrizhetetlen és szinte megállíthatatlan folyamat az erdőrablás. Vadőrök, erdészek mesélik el, hogy tehetetlenek a magas szintű korrupcióval szemben, hiába jelentik, hogy egy engedéllyel öt autó fát visznek le az erdőről, senki nem tesz semmit. Az ország második legmagasabban fekvő települése Kommandó. Innen naponta tízesével szállítják a teherautók a lopott fát. Tragédia. Mert ültetni viszont nem ültetnek. Tudom, hogy azzal, hogy ezeket leírom, nem változtatok a tényeken, de úgy érzem, hogy az is fontos, hogy ezek ide kerüljenek. Mindenki tud mindent és mindenki vonja a vállát az „egy fecske nem csinál tavaszt” alapon és hagyják. „Vétkesek közt cinkos, aki néma….” ugye.

Ide tartozik a román hatósági visszaélések említése is, ugyanis Székelyföld etnikai arányának megváltoztatása folyik immár több mint húsz esztendeje, kezdetben megpróbálták elrejteni a valós szándékot, ma már nyíltan teszik. Színmagyar falvakba román ortodox templomokat építenek az állam pénzén, papot helyeznek ki és teljes fizetést biztosítanak, majd következik a hívek betelepítése. Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában román állami alkalmazottaknak a házbérét az állam fizeti, Moldvából telepítenek át közalkalmazottakat. Kovásznán egész negyed áll román rendőrökből, családtagjaikból és rokonságukból. Zágonban jelenleg szinte 2800 román lakik ( az összlakosság fele). Zabolán már egy teljes utca lett a román beköltözőké, akik érdekes módon a közhivatalokban kapnak állást. Kovásznán a román ortodox egyháznak hotelt adományozott a kormány. Román befektetőknek visszatérítés nélküli támogatást adnak, csak költözzenek ide.

 ( Orbaiszék lakossága 27348, amiből magyar 19212, román 7533. A magyarok aránya 70,27 %- Székelföldön a legrosszabb arány)

Háromszék így sajátos helyzetbe került, mert Székelyföld legkeletibb végvára ez a vidék, amit az Ozsdola, Csomakőrös, Kovászna, Zágon, Kökös vonal határol.

b). Szellemi-lelki élet

Férjemmel együtt tanítottunk is a vicei iskolában, nagyjából tisztában vagyunk a romániai tanügy helyzetével. A magyar anyanyelvű oktatás is rengeteg hiányossággal és gonddal küzd. Nagyon nagy szükség lenne elhivatott pedagógusokra, mint mindenhol, akik életfeladatuknak tekintik az értékes tudás átadását. Sajnos a tanterv tükrözi azt, hogy nem a minőségi értékek átadásán van a hangsúly, hanem a mennyiségen, a tananyag bemagolásán, a felhalmozáson és nem a gondolkodáson, illetve kreativitás fejlesztésén.

Székelyföld ezen részén óriási űr tátong a magyar múlt, mitológia, történelem, irodalomismeretben.  A beolvadás veszélye fenyegeti a székelységet a következő évtizedekben, ha nem tanítjuk újra meg nekik azt, hogy kik ők, milyen múltjuk van, mire legyenek büszkék és mit építsenek fel ahhoz, hogy majd gyermekeik és unokáik is büszkék legyenek rájuk.

Délutáni iskolát vezettünk be, ahol tanítjuk a gyerekeket, meseesteket szeretnénk szervezni, film és kézműves délutánokat tartunk, elkezdve ezzel azt a munkát, amit ki szeretnénk terjeszteni a térség más településeire is.

Szükség van táncházmozgalomra, mert a fiatalok a háromszéki falvakban nem ismernek népdalokat, néptáncot. Magyarságtörténeti előadásokat kell tartani, hogy megismerjék valós történelmünket. Gazdáknak, háziasszonyoknak előadásokat kellene szervezni.

A lelki élet is pang, erre a vidékre jellemző az a mondás, hogy „ a kepét fizetem, templomba járjon a pap”. A templomlátogatás aránya jó esetben 15 %. A kommunizmus éveiben eltávolodók,  a mai 40-esek korosztálya, akik távolmaradásukkal gyermekeiknek sem járnak elől jó példával.

3. Megoldás, jövőkép

Igyekeztem tárgyilagosan bemutatni a jelenlegi helyzetet, de amikor jövőképről és lehetőségekről van szó, akkor elkerülhetetlen a személyesség. Nekem szívügyem Székelyföld. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, mert Kolozsváron születtem és semmilyen rokoni szál nem köt ide. De mégis itt vagyok itthon. Ez a földem. Ezt nagyon fontosnak tartom megemlíteni, mert szerintem ez magyarázza azt, hogy miért vagyok most itt. A másik fontos dolog az, hogy mindent megtennék és meg fogok tenni azért, hogy az itteni magyarságnak felnyíljon a szeme és felébredjen végre. Mert ha most nem teszünk meg mindent, akkor óriásit bukunk. Lábunk alól adják el a földet a félrevezetett, megszédült és agymosott emberek.

Több síkon folyó munkára van szükség és összefogásra. Jól kigondolt stratégiára, ami nem csupán szellemi anyagként jusson el az egyszerű emberekhez, hanem legyen tapintható, reális és reményt adó erő. Jövőképet kell építeni, mert nincs jövőképe a fiataloknak. Mert már 8-9. osztályos gyermekek azt mondogatják, hogy alig várják, hogy befejezzék az iskolát, s menjenek külföldre dolgozni. Meg kell változtassuk a mentalitást, ami megfertőzte itt is az embereket. Ezt mi már elkezdtük, de nem elég egy településen tenni, s nem elég szervezetlenül tenni. Tíz éve is megvan annak, amikor először elképzeltem, hogy egy magyarságközpontot kell csinálni, ami olyan legyen, mint egy megerősített vár, ami bevehetetlen. Nem tudtam, hogy kellene hozzáfogni. Eltelt tíz év, és még mindig azt érzem, hogy feltétlenül szükséges egy ilyen bástya, és itt, a székely határon.

Megoldás:

Olyan konkrét központ

kialakítása, ami folyamatosan összegyűjtené a különböző korosztályokat, mintegy „szivattyúzva” a térség lakóit, majd visszaengedve tevékenységi területükre, otthonaikba, egy „pozitív irányú agymosás és feltöltés” után:

a). Szellemi, kulturális kincstár feltöltése, visszaállítása, alapműveltség biztosítása, történelemismeret, önazonosságtudat- értékek becsülése és tartás. Ezek azok a kulcsszavak, ami köré építhetünk.

b).  Gazdasági tanácsadás, segítség

c).  román földvásárlás megakadályozása

Jövőkép

Itt Háromszéken kialakult egy olyan csoport, ami elkötelezte magát a magyarság értékeinek megőrzése és ápolása mellett. Tagjai a kézdiszentléleki Kassai-féle lovas íjászok (Török Albert vezetésével), hagyományőrzők, néptáncosok ( Gergely Sándor, Gergely Erzsébet- pszichológus) és jómagam, aki a Wesselényi Kollégium diákja voltam. Támogatóink sokan vannak, akik szívesen részt vennének a munkánkban.

Januárban kezdeményeztük a Háromszéki Népfőiskola Egyesület bejegyeztetését, ami állítólag márciusra meg fog történni. Jelenlegi tevékenységeink ( kulturális programok, gyerektáborok, iskola utáni oktatás, sportnapok, helyi mesterek vására szervezése) fedik a helyi népfőiskola tevékenységeit, csak nem voltak ilyen név alatt megszervezve.

Olvasgattam a Kárpát- medencei népfőiskolai hálózat kiépítésének tervét és az a javaslatom, hogy a Háromszéki- medencében is legyen tervbe véve egy, legalább járási népfőiskola létrehozása, mely stratégiailag legalább ugyanolyan fontosságú, mint a Csíkszereda környéki, vagy akár a mezőségi. Úgy gondolom, hogy akkor kell tenni és menteni, amikor és amíg van mit. Itt évek kérdése az, hogy merre billen a mérleg serpenyője és, hogy mekkora területeket, hány lelket veszítünk el. Az tény, hogy ahova a román lakosság befészkeli magát, ott általában a magyar az, aki visszahúzódik és háttérbe szorul. Úgy gondolom, hogy az nem sovinizmus, ha meg akarjuk őrizni a miénket és meghúzzuk a határt, amin nem engedünk átlépni olyant, aki kárunkat akarja.

A környék tökéletesen megfelel minden, a járási népfőiskola kialakításához szükséges feltételnek. Jelenleg még nincs önálló létesítményünk, de sok település megfelelő erre a célra.

Tudom, hogy Erdélybe 7 járási népfőiskolát terveztek, és ezek közül egy sincs itt, a Székelyföld legveszélyeztetettebb részén, de kérem, vegyék figyelembe a fent említett tényeket.

A Háromszéki Népfőiskola Egyesület alapító tagjaival  jelenleg járjuk a környező falvakat, felmérve az infrastrukturális hátteret.

Ki szeretném emelni azt a tényt, hogy mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a Járási Népfőiskola megalapítása és kialakítása egész embert kíván. Ezt mindannyian felvállaljuk.

Javasolom, hogy átgondolva az eddigi stratégiai keretet, a Csíkszereda köré csoportosuló népfőiskolákon kívül itt, Háromszéken is támogassák egy járási népfőiskola megalakulását.

            Szörcse  ,                                      Tisztelettel és szeretettel:

     2013.február 13.                                   Gáspár Erika, szörcsei                                 

                                                                                lelkipásztor